Bizony. Nem terveztem, hogy ennyire korán írok, de írnom kell. Természetesen a Kispest a kísérleti alany, ebben az új verzióban, ez nem is lehetett kérdés, és csak a szokásos dolgokkal szembesültem, se pénz, se olyan aki hozzám jönne, de legalább..., na jó, ezeket majd később. Szóval FM Touch 2020, erősen kísérleti státuszban. A Kispestnél 0 azaz nulla új játékossal vágok a szezonnak. Kényszer. Ez van. Gondoltam egy merészet, és az évek óta nem használt 4-4-2-es formációt gondoltam ki a kerethez. A sima, minden változtatás nélküli 4-4-2-őt. Hát... Sírtam, miközben a felkészülési meccseket néztem. Sírt a labda is, de úgy mint egy újszülött, már amikor éppen nálunk volt. Mert leginkább csak kerestük.

A Kaiserslautern ellen esélyünk sem volt, simán aláztak minket. Viszont a Varazdin elleni 1-1 az igazi átverés. Merthogy az a meccs az, ahol minimum 10-0-ás eredménynek kellett volna születnie, és nem a mi javunkra. Nade. Lapozzunk. Szóval volt ez a két meccs és döntenem kellett. Mi is legyen az AEK Larnakas ellen? Maradjon a 4-4-2? Vagy legyen valami más? Változtattam, és azt hiszem jól döntöttem. Persze ez csak hosszútávon fog kiderülni, de ez a meccs az ahol bejött. 4-4-2 helyett egy 4-1-2-1-2 formáció futott ki a pályára.

És ez lett a vége, mindez úgy, hogy a Larnakas vezető góljáig a pályán sem voltunk. Aztán...

Íme a gólok:

Köszönöm, ha elolvastad.